Tarsoly és öv viselése
- Ősi magyar örökségünk -
A tarsoly és a veretes szíj vállalása:
"... magyarnak nem elég pusztán születni, a "Magyarságot" vállalni kell. "
Hitvalásunk kinyilatkoztatását jelenti minden magyar ember számára, mikor felvértezi magát ősi örökségünk két elemével: a tarsollyal és a veretes szíjjal.
Ez az Árpád-kori viselet két legfontosabb része.
A szíj lelógó része bal oldalon helyezkedik el, míg a tarsolyt a jobb oldalról függesztjük le a szíjról.
Tárgyaink funkcióját tekintvén:
A tarsolyunkba a jelenlegi legfontosabb tárgyainkat tesszük: (tűzgyújtó-készség, gyógyfüvek, amulettek, ... jelképesen a tudásunk!). A szíjról pedig az egyéb használati tárgyakat függeszthetjük le.
Szakrális szerepe:
Fontos jelképe a magyar vallásnak.
A Szkíta-Mágus Szeretetvallásban a két Teremtő pólus, a két legfontosabb minőség ősi szimbóluma.
Az Atyai - férfi és az Anyai - női minőség.
A szíj, az ő kiáradó, fallikus, Napfiúi minőségével az atyai jelkép.
A tarsoly a Nap fényét, magjait befogadó, Holdnővéri tulajdonságaival az anyai minőséget jelképezi. A jobb, a Nap-oldalunkon, míg a férfi-lógó szíjrészt, a baloldalunkon viseljük.
Így jön létre a Teremtés.
Így hoz létre harmóniát a Magyar ember életében viselésük.
A tarsoly és a szíj is lehet dúsan veretezett ill. dísztelen.
Régen törzsi megkülömböztető és rangjelző szerepe is volt.
Fiatal fiúcskák felövezési szertartását 7. éves korában végezték el.
Veretezettsége a fiú későbbi érdemei szerint alakult.
