Honfoglaláskori tarsolyaink rekonstrukciói.

Egyedi kézimunkával készülnek.

Poncolt, kézzel cizellált, körhű tarsolylemezekkel.

A tarsolyok bőr részei is egyedi kézimunkával készülnek.

Széleit dekoratív és nemes bőrfűzés díszíti.

Minden tarsoly egyedi és kivételes darab.

Tarsolyaink a Képző- és Iparművészeti Lektorátusi szakmai igazgatóságának lajstromszámaival rendelkeznek.

A kétrekeszes kivitelről ITT láthat képeket.

 

Lemezeink anyaga: ezüstözött vörösréz

(lehet kérni valódi ezüstből is. Sajnos jóval drágább.)

Tarsoly anyaga: marhabőr (növényi cserzésű)

Tarsolyainkra élő garanciát vállalunk!

Készítő: Révész P. László   -Tarsoly-Révész Kft.-

 

Páros, keresztosztású motívumok, középen a teremtő maggal. Vagy Akasha-nak is nevezhet-jük.

Lemez magassága: 142 mm

 

Az eredeti lemezről:

Lelõhely:

Budapest, Farkasréti temetõ.

Meglelése:
1909-ben sírásás közben talált avar és honfoglalás kori tárgyakat adtak el a Nemzeti Múzeumnak. Az elõkerülés pontos helye és ideje ismeretlen. A leletkörülményekrõl semmiféle tudósítás nem maradt.

Anyaga: 
Aranyozott ezüst.

Mérete:
A középsõ veret: 66x66 mm. A kisebb, négyzetes veretek 36x36 mm-esek lehettek, a felsõ veret kb. 100 mm hosszú, míg az alsó szegélyveretek 70x29 milliméteresek.

Mûhelymunka:
A vereteket ezüstbõl öntötték, majd aranyozták. A felerõsítésre aklaszegeket használtak, de ezeken kívül még hegyes, kúpos szegek is voltak a veretek hátoldalán. A munka dél-oroszországi, IX. századi leletekhez kapcsolódik.

 

Képi világ:
A tarsoly bõr lapjának közepén sarkára állított, áttört, négyzetes veret állt, felsõ szegélyét egy feltehetõen széles háromszögû veret díszíthette. A két veret között jobbról és balról is egy kisebb négyzetes, a tarsoly alsó ívén pedig további két köríves veret volt a bõrlapra szerelve. Mindegyik veret közepe áttört volt, ahol egykor ékkõ vagy üvegpaszta berakás ülhetett.

Használat:
A Vág menti honfoglaló nemzetség egyik tagját és az udvar rangos képviselõjét sejtik a régészek a viselõ személyében.

Leltárba vette: 
Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest - 104/1909. 66-72.

Irodalom: 
Dienes 1973, 177-213.

Forrás: www.tarsolyosok.hu